HVG 2006. szeptember 29.

A SPAM GAZDASÁGTANA

Potens üzenetek

A közhiedelem szerint mindenkit bosszantanak a mind gyakrabban személyes e-mailnek álcázott reklámok. Mégis elegen olvassák el a spameket ahhoz, hogy egyeseknek megérje - lehetőleg nagyüzemi módon - ilyeneket fabrikálni.

Jó befektetés-e Southern Cosmetics-részvényt vásárolni? Sokan annak gondolhatták, amikor az amerikai kozmetikai cég papírjainak 1 dollárcent alatt nyugvó árfolyama néhány nap alatt 6,6 centre ugrott. Pont jókor ahhoz, hogy a nagy átverés értelmi szerzői magas áron adják el saját részvényeiket. Akik pedig bedőltek a reklámnak, már két nappal később ráfizettek. Az idén nyári amerikai eset jól mutatja, hogy a kéretlen számítógépes leveleket, a spam néven közismert e-maileket egy apró, mégsem jelentéktelen kisebbség nemcsak hogy nem törli ki, hanem el is olvassa, sőt bedől a reklámnak. Az említett részvénytrükk haszonélvezői a spambiznisz újabban terjedő ágát, a pump and dump (felfúj és leenged) módszert alkalmazták. Laura Frieder, az amerikai Purdue Egyetem és Jonathan Zittrain, az angliai Oxfordi Egyetem professzorai 2004 januárjától 2005 júliusáig figyelték az efféle csalipostát, és arra jutottak, hogy aki bedől az - általában tőzsdén kívüli és alig forgó - részvények várható áremelkedését beharangozó üzenetnek, az már a vásárlás után két nappal átlagosan 5,25, az esetek ötödében pedig 8 százalékot veszít. Az értelmi szerzők a levélszórás napján olcsón felvásárolják a filléres részvényeket, s ezzel mindjárt fel is hajtják az árat. A meggondolatlan megkörnyékezettek pedig - ha egyáltalán utánanéznek - érzékelik a fellendülést, és bevásárolnak. A tiszavirág-életű kereslet csúcsán a szélhámosok nagy haszonnal eladják a bóvlipapírokat, és az árfolyam két nap múlva menthetetlenül visszazuhan a korábbi szintre. Jó üzlet a hagyományos spam is, amely a postai reklámlevél, a direkt marketing (dm) nem is olyan távoli rokona. A számítógép előtt ülők nagy többsége persze olvasatlanul vagy egy futó pillantás után törli a potencianövelő szerek, internetes pornóoldalak, hamisított luxuskarórák hírverését, de meglepően nagy azok aránya, akik ráklikkelnek az üzenetre. A CipherTrust amerikai internetbiztonsági cég ez év őszi felmérése szerint a pornóreklámok 5 százalékát megnézik, de még a gyógyszerspamek 0,02 és a bóvli Rolexeket kínálók 0,0075 százalékát is elolvassák. A tizedesvessző után is apró számok valójában nem csekély találati arányt jeleznek. A CipherTrust egy tavalyi tanulmánya azt állítja, hogy a spamreklám egy olvasóra eső költsége még így is csak töredéke a dm-ének. Fokozza a nyereségességet, hogy a spamolvasók zöme nincs tisztában a szerelmi bájitalok vagy a hamis órák piaci árával, ezért a velük kötött e-üzletek profitja akár több száz százalékos is lehet. A spamküldözgetés ugyanis nagyon olcsó. A „postázás” az internet-hozzáférés alacsony átalánydíjai mellett szinte semmibe sem kerül. További költségtényező a címzettek felkutatása. Ehhez ingyenes szoftver is beszerezhető, de a legjobb változatokra szánt egyszeri beruházás sem követel többet 1000 dollárnál. E keresőprogramok végigfésülik az internetet, és kikeresik az e-mail-címeket. Az amerikai kereskedelmi felügyelet felmérése szerint akinek a címe felkerül a világhálóra, az 86 százalékos valószínűséggel számolhat azzal, hogy hamarosan spam érkezik a postafiókjába. A cím begyűjtése és az áldozat levelekkel való bombázása közötti idő 23 másodperc és 11 nap között ingadozik. Léteznek másfajta szoftveres megoldások is, aki pedig egyik ilyennel sem él, az kész címlistákat is vásárolhat. Az illegálisan gazdát cserélő jegyzékek sem drágák: több millió, az említett szoftverek által válogatás nélkül begyűjtött cím már 19,95 dollárért megszerezhető. A Sophos angol számítógép-biztonsági cég idén nyáron olyan ajánlatra bukkant az interneten, amely 11 millió orosz címet kínált 500 dollárért. Ugyanott mindössze 50 dollárért vállalták 1 millió spam elküldését a világ bármely országába. A törvényesen működő marketingcégek drágább, de tutibb listákat kínálnak olyanok elérhetőségével, akik valamikor önként megadták a címüket valamilyen online akcióban. Ezresével 150 dollár körül van az áruk. Ennél is értékesebbek azok a listák, amelyek a spam hatására korábban tényleg vásárló kuncsaftok adatait tartalmazzák. A spamküldés sem kézi munka. A postázást nemcsak a hatalmas mennyiség miatt kell a számítógépre bízni, hanem azért is, mert az egyre kifinomultabb spamszűrőkön csak akkor mennek át a küldemények, ha szinte minden mailt apró eltérésekkel egyedivé tesznek, ráadásul különféle trükkökkel más-más feladótól érkezőnek álcázzák őket. Az erre alkalmas szoftverek is lehetnek ingyenesek, de a jobbak havonta akár 3 ezer dollárba is belekerülhetnek. Ezekbe az is be lehet építve, hogy a szigorodó amerikai jogszabályoknak megfelelően ne küldjenek mailt olyanoknak, akik leiratkoztak a listáról. De akadnak bennük parányi kémprogramok is, amelyek visszajelzik, hányan olvasták el a levelet, s hányan válaszoltak rá. Arra is van több példa, hogy a program - mint a SendSafe nevű szoftver - vírusok által megfertőzött idegen számítógépek, azaz zombik hálózatát felhasználva rövid idő alatt sok különböző helyről lőjön szét spameket. Ha félmillió megcélzottból csak öt rendel az áruból, a spammer már nyereséges - állítják a CipherTrust szakértői, akik úgy számolnak, hogy e félmilló levél szétküldése címzettenként mindössze 0,05 dollárcentbe kerül, míg ugyanez a költség a dm esetén majdnem másfél dollár, de még az internetes oldalakon felvillanó hirdetések esetében is 3,5 cent. A spam tehát igen jövedelmező lehet. A tanulmány szerint havi 800 ezer dolláros haszon sem elérhetetlen, a tavaly első fokon kilencévi börtönre ítélt amerikai Jeremy Jaynes például pár év alatt 24 milliós vagyont spamezett össze. A spamgazdasági mérleg másik serpenyőjét persze az nyomja le, hogy tetemes káron osztoznak a felhasználók - beleértve azokat is, akik nem is válaszolnak a bóvlireklámokra. A San Franciscó-i Ferris Research kutatóintézet becslése szerint 2005-ben a világ cégei majdnem 50 milliárd dollárt fizettek rá a spamek özönére. A veszteség okai közé tartozik a fölösleges e-mailek törlésével pocsékba menő munkaidő, a spamszűrőkön tévedésből fennakadó üzleti ajánlatok eltűnése, valamint a fölösleges forgalom miatti hálózatbővítés költsége. Csekély vigasz, hogy az iparág óriása, a Microsoft szeptember közepén hosszas pereskedés után pert nyert egy brit spammer ellen. Az európai joggyakorlat eddigi legmagasabb spamkártérítésével, 66,5 ezer euróval sújtotta a levelezőt egy angol bíróság. Egy parányit talán ez is módosíthatja az idézett CipherTrust-tanulmány spamgazdaságossági képletét. Abban ugyanis az egyik tényező a lebukás valószínűsége, egy másik pedig a várható büntetés: ha ezek nőnek, a profit csökken.