HVG 2006. október 28.

SZEXUÁLIS SZITOKSZAVAK ÉS AZ AMERIKAI JOG

Kimondottan tilos

Egy „elkúrtuk”-szerű megnyilatkozás az Egyesült Államokban leginkább a közéletben számít szabad véleménynyilvánításnak. Egyéb esetekben akár bíró elé kerülhet, aki nem vigyáz a szájára.

,,We screwed up.” Ilyen - egy hazai kiadású újabb szótár szerint egyébként korrekt - fordításban került az amerikai újságolvasók elé az utóbbi idők leggyakrabban idézett gyurcsányi megállapítása, az „elkúrtuk”. Talán nem véletlen, hogy a hírügynökségek nem azt a szinonimát választották, amely Christopher Fairman amerikai jogászprofesszor tanulmányának egyszavas címében szerepel: „fuck”. E közszájon forgó, mégis tabunak számító szó akár jogi következményekkel is járhat az Egyesült Államokban - részletezi 74 oldalas, hivatkozásokkal szakszerűen ellátott dolgozatában a bírósági gyakorlatot az Ohiói Állami Egyetem professzora. Fairman évek óta gyűjti az anyagot, mégis - mint egy lábjegyzetben bevallja - a kényes helyzetre való tekintettel csak az után merte sajtó alá rendezni művét, hogy véglegesítették az állásában. A tudós juristát olyan esetek hökkentették meg, mint például egy balszerencsés evezősé. Kenuzás közben Timothy Boomer felborult, és a vízbe pottyanván kicsúszott a száján egy-két fuck. A 21. század elején a helyi seriff ezért 75 dollárra és négynapi közmunkára ítélte annak a Michigan állambéli 1897-es paragrafusnak az alapján, amely szerint vétkes, aki nők vagy gyermekek hallótávolságában illetlen kifejezéseket használ. Egy másik ügyben csak a kompromisszumkész bocsánatkérés mentette meg a büntetéstől azt a polgárt, aki felháborodott magán e-mailben használta az ominózus szót egy bírónak címezve. Fairman rámutat, hogy a fuck szónak (és származékainak) - az angolban is - két értelme van. Az egyik a nemi aktusra vonatkozik, a másik azonban nem több, mint nyomatékosítás. (Elég elképzelni, hogyan hangzik való világunkban egy olyan, korántsem szexuális tartalmú mondat, mint például: „Kiemelkedően jól éreztük magunkat” vagy „Álljon odébb a kiszuperált autójával”.) Fairman szerint az amerikai jogalkalmazás következetlenségének egyik oka, hogy a bírák nincsenek tudatában e nyelvi különbségeknek. Vagy éppen nagyon is különbséget tesznek. Egy rosszkor elhangzó fuck vagy egy hasonlóan tabunak számító más szó kimerítheti az Amerikában igencsak büntetendő munkahelyi szexuális zaklatás fogalmát. De leginkább akkor, ha valóban nemi jelentősége van. Fairman példáiból kitűnik, hogy ha egy férfi seggfejnek nevezi kolléganőjét, az nem szexuális zaklatás, mert a szó altesti ugyan, de nemileg semleges. Ám aki munkatársnőjét történetesen lekurvázza, netán nemi szervére redukálva emlegeti, az már büntetendő lehet. Az alapos amerikai bíróságok azt is vizsgálják, személyhez szól-e az illetlenség, vagy csak úgy általában rontja a munkahelyi légkört, és ha több szempontból is elmarasztalható a bepanaszolt, akkor elnyeri megérdemelt büntetését. Különben nem jogi eset egy „maga fucking hülye” vagy hasonló szidalom. A legnagyobb fuck-szabadság akkor érvényesül, amikor a közéletben a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogáról van szó. Fairman az 1970-es évekből való ítéleteket idéz, amelyek büntetlenül hagyták a - magyar szitokszinonima nélküli - mother-fucker összetétel közéleti használatát, egyebek mellett olyankor, amikor hatósági intézkedés érintettjei a rendőröket illették e szóval, de akár szülői értekezleten is tanároknak címezve. A legemlékezetesebb ügy abból az időből való, amikor a vietnami háború ellen tiltakozó fiatalok elégették katonai behívójukat (draft). 1971-ben egy bizonyos Paul Cohen békésebb módszert választott: „Fuck the Draft” feliratot mázolt a kabátjára, és - csöndben, erőszakmentesen - így sétálgatott a Los Angeles-i megyei bíróság épületében. Elsőfokú harmincnapi börtönbüntetését a legfelsőbb bíróság vonta vissza, igaz, nem egyhangúan, hanem 5:4 arányú többségi döntéssel. Személyeket nem sértett meg a vádlott, obszcén sem volt, arról nem is beszélve, hogy az erotikához sem volt köze szakadt kabátjának - olvasható ki a legfőbb bírák iránymutató állásfoglalásából. Hogy politikusok mit engedhetnek meg maguknak, arról nem idéz jogi eseteket Fairman, bár sajtóértesülésekre hivatkozva megemlíti, hogy Bush elnök és Cheney alelnök száján is kicsúszik egy-egy fuck. Az viszont tudható, hogy a tengerentúli rádiós-tévés panaszbizottság, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) általában nem toleráns. Egy New York-i rádió 1973-as elmarasztalása, majd egy 2001-es rádiós-tévés illemkódex hatására a műsorvezetők és társaik egyre hajlamosabbak az öncenzúrára. 2003-ban, a Golden Globe-díj átadásakor mégis beütött a ménkű. Az egyik elismerést átvéve az ír U2 együttes énekese, Bono így kiáltott fel: „Ez igazán, igazán fucking ragyogó!” Illetve: ez hangzott el a keleti parton az élő adásban, de a nyugati part tévénézői a felvételen már csak sípolást hallottak. Az FCC nem bíróság ugyan, de 2004-ben elmarasztalta az érintett tévét, bár büntetést nem szabott ki. Még jó, mert a washingtoni kongresszusban tavaly nagy többség támogatott egy olyan törvényjavaslatot, amely esetenként 500 ezer dollárra emelné az FCC büntetési tételeit. Nem csoda, hogy amikor 2004-ben az ABC tévé a veteránok napja alkalmából műsorra tűzte a Ryan közlegény megmentése című, igen realista második világháborús eposzt, Bono példájából okulva a hálózat állomásai közül 66 tévé nem volt hajlandó sugározni a sokfuckos filmet. A többieket be is panaszolták, de az FCC a filmbéli katonák iránt elnézőbb volt, mint a valóságos énekessel szemben. A bírói gyakorlat szintén ingadozónak mondható, ha az iskolákban elhangzó fuckokról kell döntenie. Leginkább a tananyag egy-egy kényesebb pontját részletező egyetemi oktatók kaphatnak felmentést, de tőlük sem mindig fogadják el a tudomány szabadságára hivatkozó védekezést. A jogászprofesszor nem győz csodálkozni ennyi következetlenség láttán, és így zárja tanulmányát: „Legyen szabad a fuck!” Ami őt magát illeti, kívánsága kis késéssel teljesül. Idén márciusi keltű cikkét sorra utasították vissza a szaklapok, mígnem a Social Science Research Network (SSRN) internetes oldalról rekordgyanús számban töltötték le a Fuck című művet. Az SSRN 1500 jogi szerzője között Fairman egy csapásra a hetedik helyre került. Végül egy nem túl patinás New York-i egyetem jogi közlönye, a Cardozo Law Review vállalkozott arra, hogy nyomtatásban is megjelenteti a dolgozatot - eredeti, egyszavas címe alatt.