HVG 2005. november 5.

EGY PINGVIN-FILM HÁTTERE

Kiköltik vagy átköltik?

Túlzásoktól sem mentes vita bontakozott ki az Egyesült Államokban a francia Luc Jacquet a Pingvinek vándorlása című természetfilmjéről.

Önfeláldozó családapák és gondoskodó családanyák? Vagy házasságtörők, valamint homoszexuálisok és leszbikusok? Hogy a császárpingvinek élete a keresztény családmodellt támasztja-e alá, netán inkább a hagyományostól eltérő életvitelt is elfogadó liberálisokat igazolja-e, arról túlzásoktól sem mentes vita bontakozott ki az Egyesült Államokban, mióta tömegek zúdulnak a francia Luc Jacquet a Pingvinek vándorlása című természetfilmjére. Egyenesen Krisztus passióját idézte fel több konzervatív véleményformálóban, ahogyan a pingvinek a zord Déli-sarkvidéken minden megpróbáltatást vállalva zarándokolnak kijelölt útjukon (még ha nem mártíromságuk, hanem nász- és költőhelyük felé is). A tojók és a hímek példás gyermeknevelési munkamegosztása pedig a hagyományos, monogám családmodell általános érvényességét igazolta a szemükben. A hatást nem kis mértékben fokozta az a természetfilmekben nem éppen példa nélkül álló, de nem is megszokott megoldás, hogy a pingvinek időnként emberi hangon szólalnak meg. Nem kis feltűnést keltett az az Ohióban és Minnesotában működő neoprotestáns kisegyház, amelynek a szervezett mozilátogatásaihoz munkafüzet is letölthető az internetről. A deklarált cél nem más, mint hogy a résztvevők a film megtekintése közben meghallják, amint a Szentlélek szól hozzájuk, meglássák, amint az anyaság és apaság ábrázolása mellett az egyházra utaló képek is megjelennek. A hívők teendője: „Használj jegyzetfüzetet, zseblámpát és tollat, hogy akkor írhasd le Isten szavait, amikor szól hozzád (vagyis ne várj a film végéig a dolgok lejegyzésével).” Több se kellett a liberálisoknak, nyomban hozzáláttak e mítosz megtépázásához. Már csak azért is, mert sokaknak a déli-sarki pingvinekről nem annyira az isteni teremtés, mint inkább az emberi beavatkozás jut az eszükbe: az, hogy a globális felmelegedés veszélyezteti a jégvilágban élő madarakat, de erről szó sincs a filmben. Első felindulásukban előszedték hát az amerikai madártani egyesület közlönyét, és ráböktek arra a passzusra, amely szerint a császárpingvinek 85 százaléka évente más házastárssal áll össze. Állatkerti példákra hivatkozva azt is szétkürtölték, hogy jó néhány pingvin homoszexuális vagy leszbikus párkapcsolatban találja meg a boldogságát. A New York-i Central Park állatkertjében például Roy és Silo, e két frakkos úriember közösen költötte ki a tojásból és nevelgette a kis Tangót. Hogy ez mire példa, azt nehéz lenne eldönteni, különösen, mióta Silo elhagyta Royt, és Scrappyvel - egy nősténnyel - él együtt. A császárpingvinek élete a biológiai tények alapján is elég érdekes. Megvan a magyarázata annak is, miért nem maradnak a madarak a tenger közelében, ahol - fürge és kiváló búvárok lévén - annyi halat ehetnének, amennyi jólesik. Csakhogy a többi pingvintől eltérően a császárpingvinek nem raknak fészket, állva költenek, így olyan messzire kell menniük, ahol sohasem zajlik a jég, olyan hegyek közé, amelyek úgy-ahogy megvédik őket a hideg széltől. Miközben az anyáktól - nehogy a kis utód a jégre pottyanjon - nagy ügyességgel kell átvenniük az apáknak a tojást, amelyet aztán a lábuk és hasuk közötti bőrredőben költenek ki. Két hónapig egy helyben állnak, nem esznek, és napi 40 dekát fogynak. Ennyi energiájukba kerül, hogy a jeges környezetnél akár 80 fokkal is melegebbet termelnek a tojás körül. E két hónap alatt az anyák visszatotyognak a tengerhez, telerakják a bendőjüket, és mozgó éléskamraként visszagyalogolnak, hogy táplálják a kicsit. A fióka őszre erősödik meg annyira, hogy a szülőkkel együtt eljusson a tengerhez. Eközben az apa is megjárja az utat a tengerhez és vissza. Ekkor kezdődhetnek az igazi bonyodalmak, mert bizony megesik, hogy ha az anya késik, akkor az apa sorsára hagyja a fiókát, hiszen éhen halna, ha nem érne idejében a tengerhez. Az apák külön pechje, hogy ők a tél közepén teszik meg az utat, amikor a legvastagabb a jég, leghosszabb az út a tengerig. Nem véletlen, hogy a hímek közül többen pusztulnak el a viszontagságos úton. Ezt a nőstények is tudják, és ez a férfihiány magyarázza a valóban magas válási arányt: nem ritka, hogy ha a párjuk nem ér vissza idejében, az anyák hamar lecsapnak egy éppen beérkező másik hímre, hiszen kettesben tudják csak felnevelni a fiókát. Ez kézenfekvő biológiai szabály: a flörtölő tojónak több gyereke cseperedik fel, vagyis sikeresebben örökíti át génjeit - magyarázta a HVG kérdésére Molnár Attila Dávid biológus és természetfilmes. Miért is állatoktól kellene várni a választ az emberek erkölcsi kérdéseire? - folytatta, hozzátéve, hogy a pingvinek homoszexualitása az állatkertekben szerinte valószínűleg azzal magyarázható, mint az embereké a börtönben: ha nincs normális választék, akkor a bezártság idején másképp gondolkodnak. Pintér Ágnes, a budapesti állatkert pingvingondozója szerint a természetben - ha kevésbé gyakran is, de - ugyancsak megfigyelhetőek hasonnemű párok. Állatkerti tapasztalatai szerint egyébként inkább a tojókra jellemző, hogy egymással állnak össze. Luc Jacquet, a rendező láthatóan csodálkozva fogadta a vitát. Nem értette például, miért az ő alkotásán kérik számon a globális felmelegedés pingvinekre (és a Déli-sarkra) gyakorolt hatásainak ábrázolását. A Le Monde-ban pedig igyekezett elejét venni annak, hogy filmje kapcsán bárki az emberi családról és áldozatkészségről spekuláljon, mondván, „ezek csak pingvinek”.