HVG 2005. október 15.

NYELVI EMANCIPÁCIÓ

Nyelvnemesítés

A női egyenjogúság hívei Nyugaton a nyelvet is megpróbálják átalakítani - nem ritkán provokatív célzattal..

A politikusnők és politikusok a polgárnőket és a polgárokat igyekeznek megszólítani, főképp ha választónőket és választókat akarnak megnyerni. Egy ilyen mondat németül azért nem hat annyira sután, mint például magyarul, mert Németországban, Ausztriában és Svájcban már elfogadottá váltak a nemileg helyes fogalmazási irányelvek. A kérdéskörrel behatóan foglalkozik egyébként a feminista nyelvészet, amely az Egyesült Államokban az 1960-as évek végének baloldali mozgalmaiból sarjadt, és hamarosan átterjedt Nyugat-Európára is. Az ausztrál feminista nyelvésznő, Dale Spender 1980-ban még azt az állítást is megkockáztatta, hogy az angol nyelv férfiak műve, és mint ilyen, a nők elnyomásának egyik fontos eszköze. A nők alávetettsége persze nem elsősorban nyelvészeti kérdés, de tény, hogy az utóbbi évtizedekben visszaszorultak az angolban az olyan „egynemű” szavak, mint például a „férfi” szót magában rejtő chairman, azaz elnök. Igaz, ennek is megszületett a nőneműsített változata, a chairwoman, ám a poszt betöltőit ma már gyakran a semleges chairperson vagy a - 17. század óta használatos - chair szóval emlegetik. Hasonlóan semlegesítettek sok más foglalkozást is, például a stewardessek is légikísérővé (flight attendant) váltak, a személyes névmások pedig - mint több nyelvész felmérései is jelezték - már az 1970-es évek végére egyre nagyobb arányban tűntek fel férfi-női párban („he or she”). Míg az angolban a főneveknek nincs nemük, kényesebb a helyzet az olyan nyelveknél, mint például a német, amelyben a der, die, das háromféle nyelvtani nemet jelez. A feminista nyelvészet bírálói hangsúlyozzák ugyan, hogy a grammatikailag gyakran hímnemű német gyűjtőnevek (olvasó, diák, orvos) férfiakra és nőkre is vonatkoznak, így aztán kár erőltetni a változásokat, mégis immár nemcsak a közéleti illem, hanem a nyelvi ügyekben mérvadó Duden szótárszerkesztőség is a páros női-férfi vagy a semleges formákat tartja helyesnek a hímnemű alakok helyett. A diákok szó helyes német fordítása tehát többféle is lehet: a dupla „Studentinnen und Studenten”, az egyszerűsített „Student/innen” vagy „Student(inn)en, esetleg az igenévvel semlegesített „Studierende”. Helyesírásilag hibásnak számít viszont a szóközi nagy I („StudentInnen”), amely ma már leginkább csak az alternatív baloldal kedvence. Igaz, Luise Pusch, a német feminista nyelvészet egyik vezéralaknője időközben elismerte: a beszédben hangsúlyozhatatlan, írásban rosszul ható „belső I” a férfiaknak címzett szándékos provokáció volt. A feministák azt is kivívták, hogy a nők megszólításából ma már nem lehet következtetni a férfiakhoz való viszonyukra. Ahogyan az angolban a férjezetlen Miss és a házas Mrs helyett a talányos Ms van terjedőben, a németek szinte teljesen száműzték a mai nyelvből a kisasszonyt, a Fräuleint (annál is inkább, mert e szó nyelvtanilag semleges nemű), és gimnazistától nyugdíjasig mindenkinek a Frau dukál. Arra pedig az ember már fel sem kapja a fejét, ha az általános alanyként szolgáló névmás, a feministák által férfiasnak tartott „man” női párjaként az újonnan gyártott „frau” is bekerül a német szótárakba. A Biblia egyenjogúsított angol fordításai után pedig már készül a német változat is, amelyben például Jézusnak nemcsak tanítványai, hanem tanítványnői is vannak. Idehaza még korántsem általános az efféle nyelvi egyenjogúsítás. Röstelkedve kell bevallanunk, hogy a HVG-hez is azért lett hűtlen egyik olvasója, mert - mint levelében tudatta - gyakran csak honatyákról írunk, honanyákról nem. Tőlünk nyugatabbra viszont akadnak, akiknek már túl sok a jóból. Jó pár éve az egyik svájci rádió liftjében cédulát ragasztottak ki: kérik a szerkesztőnőket és szerkesztőket, hívják meg egy nyilvános felvételre az érdeklődő rádióhallgatónőket és rádióhallgatókat. Valaki nem találta elég következetesnek a közleményt, ezért utólag kézzel kijavította a dátumot is, imigyen: augusztus és auguszta.