Pusztán buta csínynek tekintik mindezt a Google emberei, ezért - mint Marissa Mayer, az illetékes vezérigazgató-helyettes tavaly ősszel blogjában közölte - nem nyúlnak bele kézzel az automatikus keresési eredménybe, mert egy-egy ilyen eset nem veszélyezteti a Google objektivitását. Példát statuáltak viszont a BMW-vel. Februárban törölték az autógyár német oldalait a keresőgép listájáról, mert azon kapták, hogy a keresőrobotok (a keresőgépeknek azok a szoftverei, amelyek rendszeresen átfésülik az internetet) elé kivetett csaliként teletömködte egyik oldalát az „új autó" és hasonló szavakkal, miközben a világhálón szörfölő embereket egy egyszerű technikai megoldással megkímélte az unalmas szóáradattól, és egy szempillantás alatt élvezhetőbb információkhoz terelte át őket a böngészőjük.
A német példa azért aktuális, mert a Google ezzel foglalkozó programozója éppen a bajor autógyár esete előtt egy hónappal tette közzé a blogján, hogy az angol nyelvű fals szövegek után az idén azt is betáplálják a szoftverükbe, hol kell megnyomnia a vészcsengőt német, francia, olasz vagy akár kínai próbálkozások láttán. A Google átmenetileg az autókat kínáló automobile.de honlapot is ignorálta - igaz, időközben mindkét delikvens kérvénnyel fordult a nagy keresőgép uraihoz, és jó magaviseletük igazolása nyomán visszakerültek a pikszisbe.
Az említett bejárati oldal (doorway page) csak egy trükk a sok közül, amelyekkel lehet javítani valamely cég helyezését a Google és társai rangsorában. A keresőgép-optimalizálásnak (angol rövidítésével SEO) természetesen vannak kézenfekvő és elfogadott módszerei: nem árt például, ha a honlap oldalainak lényegre törő címük van, és néhány ügyesen elhelyezett kulcsszó kelti fel a keresőrobotok figyelmét. Azt már a Google vezette be, hogy a honlapon kívüli szempontok is befolyásolják az oldalak rangsorát. Mint az említett Bush-fricskázó trükk is jelzi, számít például, hány - és ezen belül milyen fontos - oldalról mutat link a besorolandó helyre. Itt máris könnyen ingoványos talajra lehet tévedni. Léteznek linkfarmok, vagyis olyan oldalak, amelyeknek nincs egyéb céljuk, mint hogy tömegével őrizzenek a megrendelők oldalaira mutató utalásokat.
A rabló-pandúr játékban azonban a keresőgépek szoftverét is folyamatosan tökéletesítik, így a Google több nyelven nyilvánosságra hozott irányelvei nem rejtik véka alá, hogy akinek a linkjei efféle „rossz szomszédságba" keverednek, az éppen hogy hátrébb kerül a rangsorban. Azt is rossz jelként értékelik a keresőrobotok, ha erre programozott szoftverek állandóan egy bizonyos kulcsszóval ostromolják a keresőgépet, azt a látszatot keltve, mintha fontos, a listán előbbre való dologról lenne szó. A Google név szerint említi is az egyik fekete bárányt, a WebPosition Gold szoftvert. Történetesen egy Google-keresés hamar elvezet e céghez, amely azt állítja honlapján, hogy százezer vállalkozás alkalmazza optimalizáló termékét, és ha ez így van, az nyilván jó üzlet, hiszen a szoftver alapváltozata 149, a profi kiadás 389 dollárba kerül.
A saját üzletüket viszont nyilván nem hagyják elrontani a keresőgépek gazdái. A Google vagy a Yahoo használói gyakran tapasztalhatják, hogy egyre több keresési eredmény mellett jelennek meg a témába vágó hirdetések is. Ezekért a kereskedők és szolgáltatók aszerint fizetnek, hányszor klikkelnek rájuk azok, akiket a keresési eredmény vásárlásra, de legalábbis komoly érdeklődésre sarkall. Az üzlet „sok kicsi sokra megy" alapon működik, bár a Süddeutsche Zeitung március végi cikke szerint akadnak cégek, amelyek 80 dollárt is fizetnek egy klikkért, mert kicsi, de fontos célcsoportjukat így érhetik el. Kevesebben tudják, hogy nem csak a fizető hirdetésként (egyébként korrekt módon) megjelölt linkek mögött áll üzleti érdek. Aki például a „flowers" (virágok) keresőszót adja be, annak a képernyőjén a Yahoo 152 millió találatot jelez, legfelül persze virágküldő szolgálatok állnak. Ám ha ráklikkelünk a képernyő csücskében látható, további információkat ígérő apró betűs szövegre, óvatos feltételes módban a Yahoo arról tájékoztat, hogy az eredmények között szerepelhetnek olyan honlapok is, amelyek tulajdonosai részt vesznek a szép nevű tartalomszerzési programban, ezért fizetnek is, és bár garancia nincs a helyezésükre, az általuk adott többletinformáció följebb (de elvben akár lejjebb is) tolhatja őket a rangsorban. Sokat sejtet az az önbevallás is, amely szerint a Yahoo keresési indexében szereplő internetes oldalak „több mint 99 százaléka" ingyen, a keresőrobotok révén kerül oda. A maradék nem egészen 1 százalék nyilván jelentős szerepet játszik a keresőgép jövedelmezőségében.
 |
| Gepárdpisztráng |
Az optimalizálási módszerekre hajazó trükkökkel még az említett hirdetéseknél is lehet csalni, ha valaki ismeri a keresőgépek üzleti modelljét. Napi limitje van annak, hogy a hirdetők összesen mennyit szánnak a pár centet vagy néhány dollárt érő klikkelésekre. Ha tehát a konkurencia állandóan odakattintgat, a hirdetés nem marad ott a nap végéig, ráadásul a hirdető haszontalan klikkelésekért fizetett. Rafináltabb trükk, hogy a konkurencia számítógépe folyamatosan a témába vágó kulcsszavakkal bombázza a keresőgépet, de juszt se klikkel rá a hirdetésre. A keresőgép ezt úgy értékeli, hogy ez a reklám nem igazán való oda, és hátrébb csúsztatja.
Az optimalizálás legelegánsabb, ezért ritka módja a vetélkedő. Az első ilyen versenyt a londoni székhelyű Searchguild keresésoptimalizáló cég hirdette meg 2004-ben. A nyertes az ily módon ingyennyilvánossághoz jutó cég mellett az volt, akinek honlapja a legnagyobb keresőgépek találati listáján a legmagasabbra került a - természetesen semmit sem jelentő - „negritude ultramarine" (ultramarinkék feketeség) szavak bepötyögése nyomán. A német változatot a c't című számítógépes magazin hirdette meg egy nem létező város nem létező állatával, a hommingbergi gepárdpisztránggal, amelyre a 2005. szeptemberi csúcsponton majdnem 4 millió találatot adott ki a Google. Mellékhaszna ennek az akciónak is volt: a magazin kiadója maga is foglalkozik keresőgép-optimalizálással, márpedig a kiírás szerint a versenyzőknek olyan linket kellett elhelyezniük gepárdpisztrángos honlapjukon, amely a verseny meghirdetőjére mutat.