HVG 2006. szeptember 2.

LEBUTÍTOTT MOBILOK

Egyszerűen szólva

A csak telefonálni akaró európaiaknak egy tekintetben rosszabb a soruk, mint az indiaiaknak vagy a kínaiaknak: nehezebben jutnak egyszerűen kezelhető, csak telefonálásra való olcsó mobilhoz.

Márkás mobiltelefon 8 ezer forintért, szerződés és hűségnyilatkozat nélkül. Nem érdemes a legközelebbi boltba rohanni érte: a forgalmazók Kalkuttában, Kampalában, Karacsiban találhatóak. Miközben a világ tehetősebb országaiban a készülékgyártók videokamerás, internetböngészős, tévénézős kütyükkel kaszálnak, a mobilvásárlások növekedésének 70 százalékát a fejlődő világ adja - írja a londoni The Economist, idézve egyúttal a piacvezető Nokia elnökét, Olli-Pekka Kallasvuót, aki szerint a finn cégnek még a legolcsóbb mobilon is van haszna. Ami azért figyelemre méltó, mert - szintén a Nokia becslése szerint - a következő egymilliárd mobilozó 80 százaléka a fejlődő világban nyúl majd telefonhoz. Afrikában vagy Ázsiában pedig nyomott árakon kell versenyezni. A Wall Street Journal szerint a Nokia Indiában az idei első negyedévben 2-3 millióval kevesebb mobilt tudott csak eladni, mint a megelőző három hónapban, mivel legnagyobb vetélytársa, az amerikai Motorola 13 dollárnyi rúpiával olcsóbban adja saját legolcsóbb készülékét. Az olcsó mobilok terjedésének a telefontársaságok is nagy lökést adtak, amikor 2004 végén kampányt indítottak a fejlődő országok ilyetén boldogítására. Nyilván nem önzetlenül: miközben nemzetközi szervezetük, a GSM Szövetség (GSMA) becslése szerint a hálózatok már a föld lakosságának 80 százaléka számára elérhetőek, az embereknek csak a 25 százaléka mobilozik. A nagy gyártók közül a Motorola lett az a szerencsés - miután vállalta, hogy 40 dollár alá nyomja készülékeinek gyári árát -, amelynek C110-es sorozatú telefonjait e program keretében tavaly óta a GSMA másfél tucat fejlődő ország mobilszolgáltatóinak ajánlja. A GSMA célja, hogy 2010-re 28 dollár legyen a felső árhatár. Az említett indiai alapkészüléket, a Motorola C115-öst most nagyjából 40 dolláros bolti áron kínálják (persze a mobilcégek adhatják kedvezményesen is). Ennek köszönhetően Indiában és Kínában a Motorola már a piacvezető Nokia sarkában van. Aki még ilyen árakon sem engedheti meg magának, hogy mobilt vásároljon, az akár bérelhet is. A fejlődő országokban dívó modell egyik példája a dél-afrikai SharedPhone, melynek jelszava: üzleted a zsebedben. A vállalkozó befektetése mindössze egy mobiltelefon - akár az említett alapkészülékek valamelyike -, amelyet méltányos díj ellenében kölcsönöz ki beszélgetésre vagy sms-ezésre. Fényképezőgép, internetezési vagy képküldési lehetőség nincs a Motorola C115-ösben. Kijelzője nem színes, memóriájának kapacitása nem futja sok száz telefonszámra (a számokat a SIM kártyán tárolja), különleges csengőhangok nem tölthetőek le rá, összes többletszolgáltatása a vekker és a stopperóra. Nem is nyom többet 8 és fél dekánál. Ez a leírás valószínűleg nemcsak az indiai földművesek figyelmét kelti fel, a fapados készülék sok európai nyugdíjas álomtelefonjának is megfelelne. Csakhogy errefelé igen szerény az alapszolgáltatásokra szorítkozó, egyszerűen kezelhető készülékek választéka. Azoknak a német nyugdíjasoknak, akik az előrejelzés szerint mostanában a boltokba kerülő, könnyen kezelhető és nem túlképzett mobilra vágynak, az egyszerű indiai modell árának nagyjából tízszeresét, 289 eurót kell leperkálniuk (szerződés nélkül). A készüléket kis sorozatban, kis német cégek összefogásával - ennek megfelelően drágán gyártják. Igaz, az árkülönbség még így is kisebb, mint amennyi a kétfajta célcsoport jövedelmében mutatkozik. Az idősebbeknek szánt használati tárgyakat forgalmazó Senio cég eleinte használt, régebbi mobilokkal igyekezett kielégíteni a keresletet. Miután ezek az egyszerűbb készülékek kikoptak a piacról, megterveztette a német születésű orosz cárnő, Nagy Katalin nevét viselő, a szó szoros értelmében nagy telefont nagy kijelzővel és akár reszketős ujjakkal is kezelhető nagy billentyűkkel - és a névadóhoz hasonlóan nem feltűnően vonzó külsővel. Szolgáltatásokban nem nyújt sokkal többet az indiai alapkészüléknél: telefonálás, sms-ezés, ébresztés. Csatlakoztatható viszont hozzá hallókészülék, és a célcsoport érdeklődését felkeltheti a vészjelző funkció is: egyetlen gombnyomásra visszahívást kér három (előre betáplált) számra küldött sms-sel, majd 20 percig automata hívásfogadásra állítja át magát. A „nagymamatelefonok” alig néhány típussal vannak jelen a mi féltekénk mobilszolgáltatóinak szokásos kínálatában. A Vodafone Simply név alatt (Magyarországon is) forgalmazott, az átlagkészülékektől valóban eltérően kezelhető Sagem modellek a ritka példák közé tartoznak. Az idehaza működő többi társaság közül a HVG kérdésére a Pannon elsősorban a Siemens A31-et sorolta a szenior kategóriába, a T-Mobile válaszának lényege pedig az volt, hogy úgyis minden ügyfél megtalálja az igényeinek leginkább megfelelő mobilokat. Vagyis idehaza némi keresgélés után lehet találni 20 ezer forint körüli bolti árú (előfizetéssel természetesen jóval olcsóbb), viszonylag egyszerűen kezelhető készüléket. A kifejezetten idősek számára ajánlott mobiloknak helyenként viszont alaposan megkérik az árát: a csak Hollandiában kapható, alapfunkciókat nyújtó, egyszerűen kezelhető Simplephone 359 eurót kóstál. Igaz, ebben már benne foglaltatik az a memória is, amelyet eddig sokan házilagosan voltak kénytelenek kifejleszteni: a hátlapra kartonlap erősíthető a tíz legfontosabb telefonszámmal.