HVG, 2008. október 20.

VESZÉLYES-E A MOBILANTENNA?

Sugárszeszély

Nincs általánosan elfogadott tudományos bizonyíték a mobiltelefonos bázisállomások ártalmasságára, de a kétkedőket ez nem győzi meg.

A tévéadások ellen gyakran szoktak tiltakozni, de leginkább azért, mert rosszak a műsorok, nem indult viszont mozgalom arra hivatkozva, hogy maga a sugárzás lenne káros. Pedig a rádiók és tévék adótornyaiból nagyobb rádiófrekvenciás (RF) sugárzás éri az embereket, mint a mobiltelefonos bázisállomások – többnyire háztetőkre szerelt, hosszúkás, álló tégla formájukról jól felismerhető –  antennáiból, utóbbiak mégis többekben keltenek aggodalmat. Még akkor is, ha az erősebben sugárzó tévétornyok legalább fél évszázados múltra tekinthetnek vissza, és nem tudni arról, hogy bárkit is megbetegítettek volna. Van ugyan nemzetközileg elfogadott határérték, amely fölött káros lehet az RF-sugárzás, de a mindennapokban ennek csak töredéke érheti az embereket. A bázisállomások nem is egészségügyi okokból kerültek az Alkotmánybíróság elé, bár az eljárást egy környezetvédő csoport, a Reflex Egyesület kezdeményezte, amely amiatt is aggódik, hogy a bázisállomások sértik az emberek jogát az egészséges környezethez. Orvosi kérdésekkel nem foglalkoztak az alkotmánybírák, megállapították viszont 2006 októberében, hogy a távközlési hálózat fejlesztése közérdek. A verdikt egyúttal megszüntette azt a gyakorlatot, hogy e közérdekre hivatkozva, a magántulajdonosok ellenében, végső esetben akár kisajátítással is magánterületre tegyék az antennákat. Magyarországon mintha kevésbé félnének az emberek a bázisállomások sugárzásától, mint egyik-másik nyugat-európai országban – véli Thuróczy György, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főosztályvezetője. Ezt látszik alátámasztani, hogy idehaza nemigen van nyomuk olyan termékeknek, amelyekhez hasonlókról alig leplezett iróniával számolt be tavaly tavasszal a Der Spiegel hamburgi hírmagazin. Elektromosan vezető anyagból készült tapéták, fémréteggel bevont ablakok, rézdrótokkal átszövött függönyök árnyékolják azoknak a lakását, akik túl erősnek vélik a tudomány által ártalmatlannak minősített sugárzást. Maguk a panaszok viszont – fejfájás, álmatlanság, depresszió – valódiak lehetnek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) létező tünetegyüttesként tartja nyilván az elektromágneses túlérzékenységet, és megértéssel kezeli az érintettek szenvedését. Csak éppen azt nem sikerült eddig kimutatni – bár végeztek ezt kutató orvosi kísérleteket –, hogy a panaszokat valóban a sugárzás okozza. A bázisállomások tudományos szemmel nézve annyira ártalmatlannak tűnnek, hogy a WHO honlapján olvasható legutóbbi, 2006. májusi tájékoztató szerint nem várható olyan adat, amely mégis egészségügyi hatásokat mutatna ki, ezért a mobilos kutatásokat ehelyett maguknak a telefonoknak az RF-sugárzására érdemes összpontosítani. Erről viszont továbbra is késnek az eddigi legnagyobb nemzetközi kutatás, az Interphone eredményei. A bázisállomások sugárzását mindezek ellenére idehaza is vizsgálják. Megmagyarázható, de váratlan eredményt hozott, amikor önként vállalkozó kísérleti alanyok sugárzásmérővel járták a várost, mérve a mobiltelefónia és a rádiós-tévés műsorszórás – egymástól nehezen elválasztható – hatását. A sugárzás a metróban – ahol a betonnal körülzárt alagutakban a mobilszolgáltatók külön bázisállomásokkal teremtenek térerőt – bizonyult a legerősebbnek, ott is főképp a peronokon (nyilván a zaj miatt menet közben kevésbé telefonálnak az emberek). A leggyengébb sugárzást pedig a lakásokban mérték. Azért is, mert a falak a sugárzás 10–50 százalékát is elnyelik, de azért is, mert a többnyire magasan elhelyezett bázisállomások jórészt vízszintesen sugároznak, hatásuk pont alattuk érezhető a legkevésbé. Más kérdés, hogy az antennák néhány méteres körzetében erősebb lehet a sugárzás, de – Thuróczy megfogalmazása szerint – „nem valószínű, hogy valaki fölmegy a tetőre, és átöleli az antennát”. Budapesten, ahol a mobilozás zöme folyik, Thuróczy becslése szerint a bázisállomások sugárzásánál a rádiós-televíziós műsorszórásé 2-3-szor erősebb. Ahogyan szaporodik a bázisállomások száma, úgy csökken az RF-sugárzás helyi intenzitása, és ezzel együtt az egészségre gyakorolt hatása is, már ha van egyáltalán – magyarázta Thuróczy a HVG-nek –, legalábbis abban a tekintetben, hogy mintegy elsimul a sugárzásuk: nem kevesebb antenna működik nagyobb energiával, hanem több helyről érkezik kisebb adag. E becsléseknél pontosabb adatokkal a tudomány nemigen szolgálhat. Embereken csak nagyon korlátozottan kísérletezhetnek, az elsősorban statisztikai módszereken alapuló járványügyi felméréseknek pedig komoly akadálya, hogy nincs kontrollcsoport. A mobiltelefónia annyira elterjedt, hogy nem lehetne olyan alanyokat találni és egészségüket hosszabb időn át megfigyelni, akik mobilozó embertársaikhoz hasonló körülmények között élnek, de tartósan kívül maradnak a bázisállomások hatótávolságán. Megnyugtatónak látszik, hogy a bázisállomások sugárzása jóval kisebb az Európai Unió és a WHO által megengedettnél, mégpedig Thuróczy becslése szerint a magyar városokban a határérték ezredrészét sem éri el. Jogos viszont a kérdés, hogy ha nem végezhetnek ilyen kísérleteket vagy felméréseket az embereken, akkor hogyan állapítják meg a határértéket. Mint oly sok tudományos iránymutatás, ez sem olyan szilárd, mint valami természeti törvény, de megalapozható korábbi járványügyi megfigyelésekkel és állatkísérletekkel is. Ha nem is a mobilozás, de hasonló készülékek hatását például elég jól elemezték amerikai hadihajókon, ahol jól meghatározható, hogy kik és mennyi ideig voltak kitéve rádióhullámok hatásának. Állatkísérletekben pedig még azt is megtehették, hogy az emberekre érvényes határérték többszörösével sugároztak be egereket, de így sem igazolódott be rákkeltő vagy más káros hatás. A bázisállomások közelében mégis több országban is riadalmat keltett, hogy megszaporodtak a daganatos betegségek. A WHO idézett tájékoztatója szerint ennek egyszerű statisztikai magyarázata van. „Bármely lakosságon belül a rák eloszlása földrajzilag egyenetlen. Mivel a bázisállomások széles körben jelen vannak környezetünkben, várható, hogy a rák lehetséges csomópontjai is, puszta véletlen folytán, bázisállomások közelében jelennek meg. Sőt, a jelentésekben szereplő ilyen csomópontokban gyakran eltérő típusú rákokban szenvedők élnek, s e megbetegedéseknek nincsenek közös jellemzőik, ezért valószínűtlen, hogy közös okuk lenne.” A WHO szerint az utóbbi másfél évtized kutatásai sem mutatták ki, hogy a bázisállomások közelsége növelné a rák kockázatát. Egy mobilkutatással is foglalkozó filozófus, Nyíri Kristóf akadémikus a HVG kérdésére filozofikus módon vázolta föl, miképpen értékelhető, hogy nem létezik tudományos kutatás, amely igazolta volna a bázisállomások veszélyességét. A pesszimisták számára egyértelmű, hogy a veszély létezik, csak egyelőre nem sikerült bizonyítani. Ugyanígy leszűrhető viszont az a következtetés is, hogy azért nem folynak intenzív további kutatások, mert az eddigiek alapján számítani sem lehet arra, hogy ártalmakra derüljön fény.