HVG, 2008. június 28.

JAPÁN KÉPREGÉNYDIVAT

Rajzolvasók

Japánban a filmekével és az irodaloméval vetekszik a helyi képregény, a manga népszerűsége. Olvasottsága valamelyest csökken ugyan, viszont már a tudomány-népszerűsítésben is hódít.

TOKIÓ -- Vasöklével mindent eltüntet, ott terem, ahol kell, rendet tesz az emberek agyában. A természetfölötti lény, amely Hirohito Araki japán képregényrajzoló tolla alól került ki, valójában egy nemrég fölfedezett enzim, amely a fölöslegessé váló rövid távú emlékek törlésével tehermentesíti az agyat. De ez így nem lenne elég érdekes, ezért felfedezője, Micutosi Szeto professzor – amúgy a japán képregény, a manga rajongója – sorozatot rajzoltatott belőle, és a külföldön is érthető The Scrapper (Az Eltüntető) nevet adta a hősnek. Mióta a figura egy amerikai tudományos folyóirat címlapjára is fölküzdötte magát, a professzor sorra kapja a meghívásokat. Még komolyabb sikert ért el Sinya Jamanaka professzor. A Jomiuri Simbun című napilap beszámolója szerint azért kapott támogatást őssejtkutatásaihoz, mert mangával hatott a pályázati pénzeket odaítélő bizottságra: egy könnyeit hullató magzat rajzaival illusztrálta, milyen nagy szükség lenne olyan őssejtekre, amelyeket nem emberi embriókból nyernek. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy Japánban áprilisban társaságot alapítottak a tudomány rajzképesített vizualizálására. A tudomány és a manga kapcsolatának nem kevésbé meggyőző jele, hogy a kiotói Szeika magánegyetemen tavalyelőtt óta külön karon – a világ egyetlen ilyen fakultásán – folyik a mangaoktatás. Ráadásul a diákok úgy gyakorolhatnak, hogy sorra kapják a jól fizető megrendeléseket. A legutóbbi tanévben képregényt gyártottak például stroke-betegeknek és családjuknak. Az indoklás szerint így nemcsak könnyebb elmagyarázni a kezelést, hanem az agyérbetegeket és családjukat érő lelki megrázkódtatást is enyhíti a rajzos sorozat. Más példa: a japán külkereskedelmet támogató hivatal négykötetes mangát rendelt, amelyben kis- és középvállalatoknak magyarázzák el, hogyan hódítsák meg a tengerentúli piacokat. Manga fiúknak: Komornyik feketében Az egyetemi mangakar honlapja szerint a japánok körében a rendkívül népszerű műfaj hatása talán a filménél és az irodaloménál is nagyobb. Tény, hogy a nyomdai termékek több mint egyharmada manga, és az átlag japán évi 15 képregényt vásárol. A mangakiadás tavaly 3,7 milliárd dolláros üzlet volt, de a képregényimádat mostanában valamelyest hanyatlik. A fiatalok már kevesebb mangát fogyasztanak – panaszolta a HVG tudósítójának egy fiatal eladó az április óta nyitva tartó nyolcemeletes tokiói mangaáruházban, a Mandarake bolthálózat legújabb tagjában. Mint felidézte, a csúcs 1989–1990-ben volt, amikor a legnépszerűbb mangahetilap, a Weekly Shonen Jump 6 és fél millió példányban jelent meg – manapság viszont már csak 3 millió fogy belőle hetente. A fő mangafogyasztók, a fiúk nemcsak kevesebbet olvasnak, de az ízlésük is változóban van. Bár a Mandarake áruház felnőttrészlegének polcain bőségesen sorakoznak a hentai-füzetek, azaz a rajzos pornók is, az olvasói utánpótlás talán mérséklődhet. Legalábbis pár emelettel lejjebb az eladó a Komornyik feketében címen futó népszerű sorozathoz vezetett, a lányos arcú főhős példájával illusztrálva, hogy a fiúmagazinok egy részének felfogása immár közeledik a lányfüzetekéhez. Mangabolti eladó jelmezben Nem lenne teljes a mangaáruház kínálata a jelmezosztály nélkül. Maga az elárusítónő is egy – a járatlan külföldi által nem azonosítható – képregényhős öltözetében fogadja a vevőket. A kosztümök nagyjából egy rendes ruha áráért kaphatóak, de így is megveszik őket azok, akik hétvégeken szívesen parádéznak mangahősként. Egyik fő gyülekezőhelyük épp a Mandarake környéke, az Akihabara szórakozó- és bevásárlónegyed – egyébként számos mangakávézóval, amelyekben a pincérnők is jelmezt viselnek. A hatáshoz nincs szükség arra, hogy meg is személyesítsék a hősöket, ez elsősorban játék, ahogy a neve is mutatja: costume play, röviden cosplay, a japán fonetikának megfelelő átírásban koszu pure. Az utóbbi években nemcsak a mangaolvasásnak, hanem a cosplaynek is lettek hívei Magyarországon. Méghozzá ez a néhány száz kosztümös japánabb a japánoknál. Míg a szigetországban nemcsak a hazai képregényhősők ruháit öltik fel, hanem népszerű amerikai videojátékok és filmek, a Csillagok háborúja vagy a Harry Potter szereplőiét is, addig idehaza – mint Mező Judit, a cosplay.hu internetes honlap egyik szerkesztője a HVG-t beavatta – leginkább japán alakok bukkannak fel a jelmezversenyeken. Ilyeneket a 2005-ös kezdet óta immár évente háromszor tartanak, a manga- és animerajongók népesebb tábora által szervezett rendezvényekhez kapcsolva. Míg a japánok inkább készen vásárolják a jelmezeket, a magyarországi versenyeken a házilag készített öltözékek számíthatnak sikerre – magyarázta Mező, aki Yuriko néven maga is ismert cosplayes, hozzátéve, hogy a manga és az anime híveivel összhangban a cosplayt sem pusztán hobbinak, hanem a japán kultúra terjesztésének is tekintik. Bár szakértőknek nem nehéz több évszázados hagyományokat fölfedezni a rajzok stílusában, technikájában, a manga lényegében huszadik századi találmány. A második világháború utáni amerikai megszállás idején és a rá következő években terjedt el, leginkább az amerikai katonák által behozott képregények és filmek hatására. A japánok által a manga isteneként tisztelt Oszamu Tezuka (1928–1989) a korai Disney-rajzfilmek, valamint az európai expresszionista filmek hatása alatt teremtett új műfajt az 1950-es évek elején. Arra azonban 2000-ig kellett várni, hogy a japán kormány támogatandó, önálló művészeti ágként ismerje el a mangát. A japánok minden képregényt mangának hívnak (hacsak nem az Amerikából átvett komikku szót használják), de külföldön csakis a japán kiadású, japán szabályoknak megfelelő (például jobbról balra olvasandó) képsorozatokat értik ezen, ahogyan szigetországi sajátosság a manga stílusjegyeit viselő, a kábeltévéket világszerte elárasztó animációs film, az anime is. Az igazi manga – a hagyományos japán tusrajzokat felidézve – fekete-fehér képekből áll, és alig vagy egyáltalán nem tartalmaz szöveget. Rendszerint telefonkönyv vastagságú, olcsó papírra nyomott, eldobható kötetekben jelennek meg havonta vagy kéthetente több történet folytatásai. Összterjedelmük havonta százezer oldalra becsülhető. A legsikeresebb sztorikat hamar kiadják puha fedelű, de gyűjtésre alkalmas minőségű könyvben is. A könyvek forgalma 2005-ben haladta meg először a folytatásos füzetekét. A sikeres mangákat esetenként már akkor megfilmesítik, amikor a nyomtatott sorozat még fut, miközben készülnek mangák – akár hollywoodi – közönségfilmek alapján is. 2004 óta mobiltelefonra letölthető mangákat is terjesztenek.