HVG, 2008. november 15.

KITARTOTT A SZAKMA

Szegény dzsigoló

Miért emlegették dzsigolóként azt a svájci szélhámost, aki elcsavarta a leggazdagabb német nő, Susanne Klatten fejét?

Miből élhet meg egy vesztes háború után a leszerelt katonatisztek serege? Az 1920-as évek német és osztrák szórakozóhelyein parkett-táncosként talált alkalmazást némelyik jó kiállású, elegáns megjelenéshez szokott obsitos. Azzal keresték kenyerüket, hogy a magányos hölgyeket táncba vitték – és hogy még hová, az a helyzettől függött. Akkor honosodott meg a dzsigoló elnevezés, amely a francia gigoter igéből származik, ami a szótár szerint rugdalózást, kapálózást, régebben táncolást jelentett. A dzsigolókat inkább sajnálatra méltó áldozatként feltüntető képhez nagyban hozzájárult Julius Brammer bécsi szövegíró, akit a magyar közönség Kálmán Imre több operettjének  a librettistájaként ismerhet. Szép dzsigoló, szegény dzsigoló című szomorkás, 1929-es slágere így foglalható össze: ne gondolj a huszáruniformisra, nevess akkor is, ha megszakad a szíved, hisz azért fizetnek, hogy táncolj. A legmaradandóbban Louis Prima amerikai dzsesszénekes kürtölte világgá a dzsigolók magányosságát, amikor az 1950-es évek közepén, Just a Gigolo cím alatt a bécsi slágert összerakta egy másik örökzölddel, amely szintén arról szól, hogy szegény pasival senki se törődik, oly szomorú és magányos. Jóval kevésbé romantikus körülmény, hogy a dzsigoló szó angol nyelvterületen, valamint több más nyelven is szimplán férfi prostituáltat jelent. Igaz, a tehetős női ügyfeleket kiszolgáló szexmunkások megítélése talán nem annyira kedvezőtlen, mint a férfiak kedvében járóké, és a képet valamelyest az is árnyalja, hogy az Amerikai dzsigoló című 1980-as bűnügyi filmdráma címszereplője a fiatal Richard Gere. A szó szoros értelmében szalonképesebb változat a manapság luxushajókon alkalmazott gentleman host. Ők a célközönség életkorához alkalmazkodva középkorúak vagy idősek, és a hajóstársaság kedvezményes áron vagy ingyen utaztatja őket, cserébe elvben szexmentes szolgálataikért. A legújabb dzsigolófilm Franciaországban próbál szemléletváltást hozni. A rendezőnő, az 58 éves Josiane Balasko pozitív üzenetet kíván eljuttatni a középkorú hölgyekhez: ne fogják vissza magukat, ha magányosak és kielégítetlenek. Az októberben bemutatott Cliente (nagyjából: női ügyfél) című alkotás – a főszerepben Nathalie Baye-jal, az egyik legnépszerűbb filmsztárral – egy értelmiségi dolgozó nőről szól, akinek tönkrement a házassága, és egy 29 éves iparost bérel dzsigolóként. A fiatalember a családját tartja el a pénzből.