HVG, 2007. november 10.
RAF-TÖRTÉNET
A német ősz
A "német ősz"néven ismert események elfajulásának hátterében egy két évvel korábbi túszejtés állt.
Szinte amatőr kriminek tűnik a Palmers-ügy ahhoz képest, milyen súlyos válságot robbantott ki néhány héttel korábban a német RAF (Vörös Hadsereg Frakció). 1977 szeptemberében a RAF túszul ejtette Hanns Martin Schleyert, a munkaadók szövetségének elnökét, ám Helmut Schmidt szociáldemokrata kancellár nem volt hajlandó velük fogolycserére. Még az után sem, hogy a RAF követelésének nyomatékosítására palesztin gerillák elraboltak egy német utasszállító gépet. Német kommandósok a szomáliai Mogadishu repülőterén kiszabadítottak 86 túszt (a pilótát addigra lelőtték a légi kalózok), a hír hallatán a frakció kiszabadítandó vezetői közül hárman október 18-án börtöncellájukban öngyilkosok lettek, Schleyert pedig elrablói megölték.
A „német ősz” néven ismert események elfajulásának hátterében egy két évvel korábbi túszejtés állt, amelyet a RAF „testvérvállalata”, az anarchista Június 2. mozgalom aktivistái követtek el, és amellyel a szélsőbalos terrorizmus történetében egyedüli alkalommal sikerült alkura kényszeríteni a német államot. 1975 februárjában – három nappal a helyi képviselőházi választás előtt – elrabolták a nyugat-berlini kereszténydemokraták listavezetőjét, Peter Lorenzet. A politikusért cserébe a bonni szövetségi kormány öt bebörtönzött terroristát helyezett szabadlábra. Az elítéltek közül azonban többen további terrorcselekményeket követtek el, ami Helmut Schmidt szemében döntő indok volt ahhoz, hogy a kormány soha többé ne engedjen terroristák zsarolásának.
A RAF – amelybe 1980-ban beolvadt a Június 2. mozgalom – egyébként nem ejtett foglyokat. Pénzhez többnyire közönséges bankrablások útján jutott, az államot pedig merényletekkel, köztük a kapitalizmus és az államapparátus prominens személyiségeinek meggyilkolásával próbálta megfélemlíteni. Fegyveresei többször vettek célba NATO-parancsnokokat és amerikai támaszpontokat is, de nem riadtak vissza egyszerű rendőrök, testőrök és katonák megölésétől sem.
Mindezt aligha sejtette bárki is első akciójuk idején, amikor az 1968-as diáklázadások oldalvizén evezve, a kapitalizmus elleni harc jegyében Andreas Baader és társai Frankfurtban felgyújtottak két áruházat. Bírósági tárgyalásuk még vidám happeningnek tűnt, annál is inkább, mivel a RAF első generációja élvezte sok baloldali értelmiségi rokonszenvét, ami az 1977-es német ősz tragédiái nyomán fogyott el végképp. A RAF első fegyveres akciójaként Baadert 1970 májusában kiszabadították társai, köztük Ulrike Meinhof újságíró (kettejükről nevezték a RAF első generációját Baader–Meinhof-csoportnak is). A szakirodalomban három generációra osztott, kemény magját tekintve egyszerre csak pár tucat városi gerillából álló csoport 1993-ig folytatta merényleteit, és csak 1998-ban jelentette be megszűnését. Halálos áldozatainak számát 34-re teszik. A szervezet tíz tagja az 1980-as években az NDK-s titkosszolgálat, a Stasi segítségével új néven civil életet kezdett a keletnémet államban, ám legtöbbjüket a német egyesítés után bíróság elé állították.

 

Helmut Schmidt lelkifurdalása

Az állam nem zsarolható, a terroristáknak nem szabad engedni. A napjainkban is aktuális tételt Helmut Schmidt volt német kancellár nagy feltűnést keltő interjúban erősí­tette meg a "német ősz" harmincadik évfordulóján. 1977. szeptember 5-én a szélsőbalos Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjai elrabolták Hanns Martin Schleyert, a munkaadói szövetség elnökét, testőreit és sofőrjét pedig lelőtték. Schleyer életéért az RAF bebörtönzött tagjainak szabadon bocsátását követelték. Egy utasszállí­tó gép eltérí­tésével is zsarolták a bonni kormányt, ám német kommandósok Szomáliában kiszabadí­tották a túszokat, ártalmatlanná tették a légi kalózokat. Ennek hí­rére Schleyert megölték elrablói, a stammheimi börtönben pedig az RAF három vezéralakja öngyilkos lett. Schmidt ma is azzal indokolja Schleyer feláldozását, hogy korábbi emberrablások tanúsága szerint a terroristák az engedékenységre újabb túszejtések láncolatával válaszolnak. Schmidt és felesége olyannyira tartotta magát az elvhez, hogy már 1975-ben, a stockholmi német nagykövetség véres túszdrámája után í­rásba adták a bonni kancellári hivatalnak: ha bármelyiküket elrabolják, az állam ne menjen bele se fogolycserébe, se bármilyen rendkívüli akcióba. Schleyer halála miatt Schmidt önmagát is felelősnek tartja. Nem könnyű együtt élni ezzel - mondta az interjúban a 89. évében járó exkancellár. (2007. szeptember 8.)