HVG, 2007. március 10.

KISBOLTOK KONTRA PLÁZÁK

Bevásárlótlan körút

A vevők egy részét csakugyan a bevásárlóközpontok szívják el, de a hagyományos boltok tulajdonosai maguk is sokat tehetnek üzletmenetük fellendítéséért.

„A belvárosnak nem kell meghalnia.” Ez a rövid válasza Marton Miklósnak, a fővárosi közgyűlés által alapított Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutatóközpont munkatársának a HVG azon kérdésére, vajon a plázák térhódítása sorvasztja-e el a kisebb belvárosi boltokat. Elég csak az évtizedekkel ezelőtti korzózások, kirakatnézegetések kedvelt színhelyén, a pesti Rákóczi úton körülnézni: a napjainkra szinte az autópálya bevezető szakaszává vált főút hat sávon dübörgő forgalma akkor is taszítaná a közönséget, ha történetesen nem épültek volna plázák. Az ellenpélda az Andrássy úton vagy a Deák Ferenc utcában lassacskán otthonra lelő, a plázák konkurenciáján felül álló luxusüzletek megjelenése, de úgy látszik, plázarezisztensek a Liszt Ferenc tér, a Ráday vagy a Falk Miksa utca vendéglősei és boltosai is, akik másfajta közönségre építenek. A plázáktól és a hipermarketektől jórészt, ha nem is teljesen függetlenül több tényező alakítja a belvárosi kiskereskedések sorsát. Marton szerint ilyen például a nyitva tartás. Akiknek manapság van elköltenivalójuk, azok közül sokan csak este 8 után jutnak hozzá, hogy shoppingoljanak, a belvárosi boltok nyitva tartása viszont erről alig vesz tudomást. Az ágazatmixként emlegetett szakosodás is számít. Az 1980-as években például az Erzsébet körút afféle ruházatibutik-sor volt, és ha a vásárló ott nem talált magának ruhát, máshol nem is volt érdemes keresnie. Ezt a funkciót valóban megtépázták a bevásárlóközpontok. Szakosodott beszerzőhely maradt, illetve lett viszont a Múzeum körút az antikváriumokkal, a Falk Miksa utca a régiségkereskedésekkel vagy a maga nemében egykor első Domus áruház környéke a kisebb-nagyobb lakberendezési üzletekkel. Némely belvárosi boltos önmagában is hatásos vevőriasztó húzásokra képes. Akad drogériahálózat, amelyik befóliázza eredetileg a figyelem felkeltésére szolgáló kirakatait, de sok más helyen is csupán történelem, hogy egykor képzőművészi szintű kirakatrendezők végezték megbecsült tevékenységüket. A lépcsős bejáratok a fontos vevőknek számító - mert napközben ráérő, szívesen vásárolgató - babakocsis mamákat is elriasztják. Sok belvárosi kereskedő mégis ódzkodik a vásárlóbarát fejlesztésektől, mert nem tudhatja, kitart-e az üzletbérlet a beruházás megtérüléséig. Nem véletlen, ha a fővárosi közgyűlés által tavaly tavasszal elfogadott kereskedelemfejlesztési stratégiában az is szerepel, hogy új, 8-15 évre szóló szerződéseket kell kötni. Az, hogy a környezet vevőcsalogató legyen, természetesen nem az egyes kereskedőkön múlik. A Liszt Ferenc téri, a Ráday és Falk Miksa utcai vállalkozók például egyesületi formában, a kerületi önkormányzatok támogatásával fogtak össze. De egyetlen kereskedőnek még a nyitva tartását sem igen érdemes megváltoztatnia - csak akkor számíthat nagyobb forgalomra, ha a környékbeli boltok többsége is tovább tart nyitva, és az bekerül a köztudatba is. A főváros önkormányzatának említett stratégiájában már szerepel a következő lépés is: az üzletfejlesztési körzetek létrehozása. Ezek azért jelentenek többet az önkéntes kezdeményezéseknél, mert kiküszöbölik az áldozatkész kereskedők rémét, a potyautast, aki nem fizet a közösbe, de élvezi a többiek befektetésének előnyeit. Az üzletfejlesztési körzetekben szinte különadónak fogható fel az a hozzájárulás, amelyet minden érintett helyi adófizető vállalkozótól beszednek. Magyarországon azonban nincs olyan jogszabály, amely ezt lehetővé tenné. „Alacsony a tárgykultúra” - közelíti meg más szempontból a kisbolt-pláza párharcot Beliczay Erzsébet, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese, aki sajnálattal vallotta be a HVG-nek, hogy „nem tudtunk megálljt parancsolni a bevásárlóközpont-őrületnek”, pedig a környezetvédő szövetség már 1997-ben tanulmányban intette körültekintésre a döntéshozókat az akkor megacenterekként emlegetett létesítmények kapcsán. Ma már nem pusztán a plázákat okolja Beliczay, hanem a reklámtól befolyásolt vásárlókat is. A fő vásárlók, a fiatalok egyendivatját sokkal célszerűbb plázákban árulni - ismerte el, hozzátéve, hogy „a magyar ember az árat nézi, az igényes szó nálunk drágát jelent, nem pedig minőségit, tartósat”. Mások szerint éppen a kisboltokat is eltartani képes speciális választék megjelenését jelzi, hogy érzékelhető külföldi kereslet mutatkozik a belvárosi - akár nagy alapterületű - luxusüzletek iránt is. Marton becslése szerint 43 ezer négyzetméter alapterületű - majdnem westendnyi - új vagy legalábbis alaposan megújuló boltot jelent hat beruházás a pesti belváros közepén: a Deák Ferenc utcában alakuló Fashion Street, a Klotild-palota, a Vörösmarty téren készülő ING-palota, a tőzsde épülete, a Palazzo Dorottya, valamint a Szervita téri parkoló- és irodaház helyére tervezett együttes.