HVG, 2007. április 14.

FORGALOMSZABÁLYOZÁS ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN

Kétséges elsőbbségek

Jobbkéz-szabály vagy tábla, kereszteződés vagy körforgalom? Bár a KRESZ-szabályok nagyjából hasonlók, a forgalomszervezési gyakorlat országonként eltér.

Kisebb forradalomnak számít Belgiumban a KRESZ március 1-je óta hatályos módosítása, amelynek értelmében ezentúl a jobbkéz-szabály alapján tényleg el kell engedni a jobbról jövőt. A Belgiumban már 1935-ben bevezetett, ám igazán a hatvanas évek elején általánossá vált jobbkéz-szabály mindeddig úgy működött, hogy ha a jobbról érkező megállt, elveszítette elsőbbségét. Mivel természetesen a jobbról jövők is le szoktak lassítani, rengeteg volt a baleset, mert a balról érkező az erős lassítást megállásnak is vélhette. Ráadásul szemtanúk híján utólag szinte lehetetlen volt megállapítani, hogy kit terhel a felelősség. A nehezen tisztázható ügyekkel elárasztott biztosítók lobbiztak a leghangosabban a KRESZ elavult passzusának módosításért. Az új rendelkezés egyértelmű helyzetet teremtett: ezentúl csak akkor veszti el elsőbbségét a jobbról érkező, ha egyirányú utcából szabálytalanul, a forgalommal szemben jön. Nem tudni, vajon idehaza az MDF-et annak megfigyelése motiválta-e, hogy hol állnak meg a belgák, mindenesetre január közepén idevágó javaslatot dobtak be a köztudatba. Az ötletgazdák - Hock Zoltán elnökhelyettes és Almássy Kornél alelnök - nem eltörölni akarják a jobbkéz-szabályt, ahogyan a sajtóban többnyire megjelent, hanem a leginkább balesetveszélyes útkereszteződésekben közlekedési táblákat alkalmaznának helyette. Lehet, hogy jobbközépszabály lesz az MDF javaslatából: a párt hol „a jobbkéz-szabály folyamatos megszűnéséről”, hol csupán felülvizsgálatáról beszél. A javaslatot még a tavaszi ülésszak vége előtt szeretnék benyújtani az Országgyűlésnek. Az MDF addig is a biztosítók, az önkormányzatok és a helyi lakosok segítségét kéri a legveszélyesebb kereszteződések feltérképezéséhez, miután kiderült, hogy a rendőrségnek nincsenek kimutatásai ezekről, és a Központi Statisztikai Hivatal sem végez ilyen adatgyűjtést. A HVG számára készített Medián-felmérés mindenesetre arról árulkodik, hogy az autósok jelentős része nem kedveli az egyenrangú kereszteződéseket (a felmérést lásd a 60. oldalon). Hock Zoltán a HVG kérdésére elmondta: öt-tíz éves programról van szó, amelynek első lépése, hogy valamelyik budapesti kerületben kísérleti jelleggel jelzőtáblákat helyeznének a problémás kereszteződésekbe, így - reményeik szerint - rövid időn belül mérhető lenne a balesetek számának csökkenése. Az elképzelés nem tűnik újnak ahhoz képest, amit a szakemberek most is követnek. Major Róbert, a Rendőrtiszti Főiskola tanszékvezető-helyettese a HVG-nek azt az egyszerű szabályt ismertette, amely szerint amíg kicsi a forgalom egy kereszteződésben, megteszi a jobbkéz-szabály is. Ha sűrűsödnek az autók, érdemes az egyik utcát kijelölni főútvonalnak, ha pedig a nyolcszögletű stoptábla vagy a háromszögű „mackósajt” mögött nagyon feltorlódnak az autók, jöhet a következő fázis, a jelzőlámpák felállítása. Major hangsúlyozta azonban, hogy a jobbkéz-szabály és az elsőbbségadás-tábla között nem abban van a különbség, hogy bármelyik „biztonságosabb” lenne, elvégre mindkettő olyan szabály, amelyet kötelező betartani. Tény, hogy a jobbkezes kereszteződésekben történik a legkevesebb (sérüléssel járó, így a statisztikába bekerülő) baleset. 2003-ból Major ezeket a számokat idézte: táblánál 2608, lámpánál 356, jobbkéz-szabálynál 248. Hasonlóak a 2002-es adatok is, de a statisztika értéke kétséges, mivel az nincs nyilvántartva, milyen típusú kereszteződésből hány van, az pedig még kevésbé, melyik mennyire forgalmas. Sejthető, hogy jobbkezesből van a legtöbb, de az is nyilvánvaló, hogy ezekben viszonylag kisebb a forgalom. A gyakorlatban mindenesetre vannak helyek, amelyek szinte kiáltanak a táblák után. Ha az egyik út szélesebb, „nagyobb”, az ott autózók önkéntelenül is főúton érzik magukat. Rosszul járhat az, aki a jobbkéz-szabályban bízva - például Csillaghegyen a Hunyadi utcában - jobbról behajt az ilyen autósok közé. Az efféle helyek kitáblázásáról azonban már a mostani szabályok alapján is az út kezelője dönthet - remélhetőleg idejében és helyesen. Arról ugyanis gondoskodnia kell, hogy az elsőbbségadásra kötelező táblát következetesen tegyék ki, mert ha egyszer kinn volt a tábla, akkor a védett úton haladó - legalábbis Major szerint - bízhat abban, hogy a következő sarkon is elsőbbsége van, és ez mindaddig érvényes, amíg ellenkező értelmű jelzéssel nem találkozik. E bizalmi elv azonban biztosan nem érvényesül maradéktalanul: a HVG szerkesztőségének közelében, a Csatárka utcában autózva például nem éppen kifogástalan szendvicset alkot a két jobbkezes kereszteződés - a Szélvész utca és a Szépvölgyi út - közé, a Jolsva utca torkolatában berakott elsőbbségadás-tábla. A főútvonalat jelző táblákat viszont nem kötelező minden kereszteződés előtt kitenni. Így aztán ismeretlen terepen - ha jelzőlámpa nincs - az autós kénytelen minden keresztutcába bekukkantani, miközben a helyiek esetleg a háta mögött türelmetlenkednek. Mivel nem lehet és nem is érdemes minden kereszteződést vagy elágazást táblával szabályozni, megkerülhetetlen a jobbkéz-szabály, amely egyébként - az 1968-as bécsi közlekedési egyezmény sok más szabályához hasonlóan - annyira univerzális, hogy ott is érvényes, ahol bal oldali közlekedés van. Pedig közkeletű értelmezés szerint a jobbkéz-szabály a jobb oldali közlekedéshez passzol, mert így legalább egy irányban - jobbra, kis ívben kanyarodva - akadálytalanul lehet továbbhajtani, ez pedig gyorsítja a forgalom áramlását. Melegh Gábor, a budapesti Műegyetem gépjármű tanszékének vezetője szerint e logikus okfejtés forgalomtechnikailag nem kifogásolható, de maga a jobbkéz-szabály a bal oldali közlekedés terméke. Magyarázata az lehet, hogy az úttest bal oldaláról valamivel kedvezőbb kilátás esik a jobbról érkezőkre, bár a különbség nem túl nagy, hiszen a vezető mind a jobb, mind a bal oldali közlekedésnél az úttest közepe tájáról figyel. Angliában autózók tapasztalatai szerint a jobbkéz-szabályt a britek alkalmazzák is, csak éppen ritkán van rá szükség, mert elenyésző az egyenrangú kereszteződések száma. Rengeteg a körforgalom, máshol pedig táblával vagy legalább útburkolati jelekkel figyelmeztetik a mellékutcákból kihajtó autósokat. A bal oldali közlekedéshez tartozó jobbkéz-szabály kifejezetten szerepel az ausztrál, az új-zélandi vagy az indiai KRESZ-ben. Igaz, vannak számunkra szokatlan, de nem logikátlan kivételek. Az Ausztráliában vagy Indiában T-kereszteződésekként emlegetett helyeken a betorkolló, „elfogyó” útról csak elsőbbségadás után szabad kikanyarodni, az egyenesen haladók viszont zavartalanul mehetnek tovább. Furcsább, hogy Franciaországban viszonylag későn, az 1960-as években szűnt meg a jobbkéz-szabály a körforgalmakban, vagyis addig a körforgalomban minden becsatlakozásnál meg kellett állni. Párizsban ma is így működik - pontosabban dugul be - az immár De Gaulle nevét viselő Étoile tér a Diadalív lábánál. A helyzet annyira zavaros, hogy az ottani koccanásoknál a biztosítók állítólag eleve megosztják a felelősséget. Sajátos a jobbkéz-szabály Portugáliában, ahol csak a gépjárművekre vonatkozik: a biciklistáknak és lovas kocsiknak jobbról jövet is ki kell várniuk a sorukat. Több országban is nemzeti sajátosságok színezik a jobbra kis ívben kanyarodást. Németországban az NDK öröksége a zöld nyíl, amely kis táblácskán a piros jelzés mellett állandóan mutatja: kellő körültekintéssel tilosban is jobbra lehet fordulni. Magyarországon a hasonló zöld nyíl csak külön lámpában fordul elő. A franciák a piros mellett villogó sárga nyíllal jelzik ugyanezt. Az Egyesült Államokban viszont az alapszabály a legtöbb államban az, hogy pirosban is mindig szabad jobbra kanyarodni (persze csak ha lehet is). A körforgalmakban alkalmazott szabályok eltérései is alaposan megizzaszthatják a máshonnan érkező autósokat. Magyarországon a körforgalom elméletileg nem kereszteződés, hanem út, amely történetesen állandóan kanyarodik (HVG, 2006. szeptember 22.). Többsávos körforgalomban tehát idehaza sávot vált az, aki a belső sávból a külső sávon át hajt ki a körforgalomból, ezért elsőbbséget kell adnia, míg hasonló helyzetben Angliában vagy Spanyolországban a külső sávban haladóknak kell előnyt adniuk. BEDŐ IVÁN, HEGEDŰS ZSUZSA, VIDA LÁSZLÓ