HVG, 2007. május 19.

DIPLOMATAHÁZASSÁGOK

Páros gyakorlat

Új módszerekkel próbálják együtt tartani a diplomatacsaládokat, miután a házastársaknak egyre kevésbé éri meg, hogy kövessék a párjukat.

Milyen innovatívak a britek - csodálkoztak el pozsonyi diplomáciai körökben annak láttán, hogy Tom Carter és Carolyn Davidson sajátos módon lett őfelsége nagykövetségének második embere. Apuka és anyuka négyhavonta cserél: amíg az egyik tanácsos az államügyeket intézi, a másik a háztartást vezeti és a két gyerekre vigyáz. A középkorú Carter-Davidson házaspár maga találta ki a rotációs megoldást, és ahhoz képest, hogy - mint a Financial Times nemrég felidézte - a brit külügyminisztérium 35 éve még elbocsátotta azokat a diplomatanőket, akik férjhez mentek, ezúttal elég simán elfogadták a javaslatot a központban. Ahhoz viszont többszöri nekifutás kellett, hogy olyan nagykövetet találjanak, aki befogadja őket. Pozsonyban landoltak, nyilván nem véletlenül, hiszen ott az újfajta családi diplomácia egyik úttörője, Judith Macgregor vezette a brit nagykövetséget idén februárig. Az ő férje, John a mindössze 60 kilométerre fekvő Bécsben nagykövetkedik. Igaz, a diplomatanőnek ki kellett várnia négy gyermekük felserdülését, amíg kiszabadult a háztartásból, a majdnem közös kiküldetés pedig korántsem volt automatikus. John 2003-ban került Bécsbe, és Judithnak szerencséje volt, hogy a nem sokkal később megürült pozsonyi poszt pályázatát ő nyerte meg. Az efféle páros nagykövetkedés ma még feltűnést kelt, hiszen már azt is kisebb szenzációként tálalták a lapok, hogy Marcie és Charles Ries két közeli főváros, Tirana és Athén között ingázik: a feleség Albániában, a férj Görögországban nagykövete az Egyesült Államoknak. Carolyn és Tom azért négyhavonta váltanak, mert negyed- vagy féléves turnusokkal kevesebb örömet lelnének diplomáciai munkájukban, hiszen minden évben - és nem kétévente - ugyanazok a rendezvények jutnának rájuk. Tom szerint a váltakozó szereposztást a gyerekek is magukévá tették: ha éjszaka felébrednek, többnyire a házi ügyeletes szülő oldalára bújnak a családi ágyba. A munkamegosztásnak vannak azért határai: a Macgregor távozása és a következő nagykövet érkezése közötti hónapokban most végig Tom ügyvezeti a képviseletet, elmaradt a májusban esedékes váltás Carolynnal. Anyagi okok miatt is átalakulóban van a hagyományos diplomatacsalád-modell. Míg korábban nem számított, keres-e a diplomatafeleség (vagy ritkábban a -férj), manapság, amikor a külügyminisztériumok is takarékosságra kényszerülnek, a másik kereső a családi büdzsé fontos támasza, ezért egyre több házastárs nem adja föl karrierjét és nem követi diplomata párját. „Veszélyben a klasszikus alku, amelyben jól képzett diplomások belenyugodtak alacsonyabb fizetésükbe, cserébe az érdekes munkáért és a gyarmati kényelmességű életstílusért” - fejtegette nemrég a londoni The Economist. Amit a brit lap ír, az a magyar diplomáciai szolgálat jövőjére is igaz - mondta a HVG-nek Papp Sándorné, a Külügyminisztériumi Dolgozók Társainak Egyesülete elnöke. A 2003-ban alakult Küldte természetesen tagja az Eufasa nevű európai diplomata-házastársi szövetségnek. A beszédes magyar rövidítés egyébként arra is utal, hogy az érintettek nem feltétlenül önszántukból utaznak külföldre. Nem csoda, hogy újabban a magyar diplomaták házastársai közül is egyre kevesebben adják fel itthoni munkahelyüket és jövedelmüket, így sokszor már a diplomaták ingáznak állomáshelyük és a családjuk között. Ennek tulajdonítható, hogy a magyar külügyesek körében nagy a túljelentkezés a közeli országok nagykövetségeire, és rohamosan csökken a távolabbi helyek ázsiója. A bécs-pozsonyi vagy az athén-tiranai példa azonban nálunk aligha lenne megoldás, mivel a magyar külügyminisztériumban kevés a diplomata-diplomata házaspár. A mostani kiküldöttek között egyetlen ilyen pár akad - a férj és a feleség ugyanazon a nagykövetségen szolgál. A nagykövetség falain kívüli munka pedig jogilag sem egyszerű: sehol sem kötnek munkaszerződést azzal, aki diplomáciai mentességet élvez és például adót sem fizet. Új fejlemény tehát a diplomáciai gyakorlatban, hogy több állam - köztük Magyarország is - egyre több országgal szerződésben állapodik meg, miképpen lehet a diplomáciai mentesség feladásával munkát vállalni. Egyezmény híján a külügyminisztérium egyedi engedélyével is le lehet mondani az előjogokról, arra azonban mindenképp ügyelni kell, hogy egyetlen diplomatát se lehessen házastársa munkahelyén keresztül befolyásolni. Magányenyhítő intézkedésnek mondható, hogy a közmondásosan liberális Hollandia immár a diplomaták azonos nemű partnereinek is diplomáciai státust ad. Ez azonban korántsem általános, például egy New Yorkba kirendelt francia diplomata homoszexuális partnere - bár a francia törvények szerinti élettársi szerződése van - nem kapott amerikai vízumot. Magyar kiküldött esetében ez a probléma hivatalosan fel sem vetődhetne, mivel törvény szerint diplomata-útlevelet élettárs nem kaphat, csak házastárs. Nem családi okból fenyegeti elmagányosodás némelyik amerikai diplomatát. A 2001. szeptemberi merényletek óta a korábbi kétszázról négyszázra nőtt az olyan veszélyes amerikai diplomáciai posztok száma, amelyeket csak házastárs és gyerek nélkül lehet megpályázni. Irakban és Afganisztában így is sok tisztségben szokatlanul sűrűn, évente váltják a diplomatákat. A nagy tapasztalatú családos kollégáknak az az érzésük, hogy az előléptetéseknél lemaradnak a fiatal, egyedülálló és - az egyébként szintén hajadon Condoleezza Rice külügyminiszter szavaival - expedíciós mentalitású pályatársak mögött. Másfajta egyedüllétet jelentett, hogy a Kínai Népköztársaság diplomatáinak családtagjait korábban mintegy túszként tartották otthon, nehogy a kiküldöttek kint maradjanak. Észak-Korea csak átmenetileg függesztette fel ezt a rendszert 2002-ben, kipróbálva, nem jobb-e, ha a diplomatagyerekeket külföldön iskoláztatják. Feltehetőleg a kiküldöttek szökései miatt idén márciusban mégis elrendelték, hogy csak egy gyerek maradhat külföldön, ám - szokatlan módon - a diplomaták egy része eddig nem teljesítette az ukázt, és nem küldték haza csemetéiket.