HVG, 2007. július 14.

AFRODIZÁJN

Csípőből öntöznek

Egy-egy egyszerű, de ötletes termék felmérhetetlen segítség lehet a fejlődő országokban élőknek - mutatja be egy New York-i dizájnkiállítás.

Akik szerint újra feltalálta a kereket, azok valószínűleg túloznak, de annyi bizonyos, hogy afrikai nők ezreit mentette meg a rokkantságtól Hans Hendrikse dél-afrikai építész-formatervező a szó jó értelmében nevetségesen egyszerű vízhordójával. A tervezőt és fivérét az a látvány döbbentette meg, hogy Afrikában, ahol milliók élnek ivóvíztől távol, az asszonyok kilométereken át a fejükön egyensúlyoznak akár 25 kilós tartályokat, és ettől sokaknak tönkremennek a csigolyái. A tervező rajzasztalán olyan hordó született, amelyet nem cipelni, hanem gurítani lehet, és nem is akárhogy. A közepe lyukas, akár egy spulnié, kötél fűzhető át rajta, így 50 liter vizet akár egy gyerek is szinte játszva elhúzhat hazáig. Nincs fogantyúja, ami letörhetne, kicsavarható dugóján kívül nincs mozgó, esetleg javításra szoruló alkatrésze. Ha a kötél elszakad, szerszám nélkül helyrehozható. A műanyag tíz évig is bírja az afrikai utakat. A termék talán nem feltűnően szép, de az ipari formatervezés egyik legfőbb célját megvalósítja: a szegénységben élő afrikaiak szemszögéből felülmúlhatatlanul praktikus. A Q-drum márkanevű, Afrika déli részén nagyjából egy évtizede használatos hordó talán a leglátványosabb példa azok közül, amelyeket egy most látható New York-i kiállítás sorakoztat fel. A Cooper-Hewitt Nemzeti Dizájnmúzeum bemutatójának sokatmondó címe: Dizájn a másik 90 százaléknak. A formatervezők többsége ugyanis a fogyasztók leggazdagabb tíz százalékának tervez - mondja a kiállítás mottóját megfogalmazó Paul Polak, az International Development Enterprises (IDE) nevű, főképp olcsó öntözőberendezéseket terjesztő denveri nonprofit szervezet alapítója. Az elegáns termek helyett stílszerűen a múzeum hátsó kertjében helyet kapó tárlaton az évek óta bevált termékek mellett olyan újdonságok is láthatóak, mint a dán Mikkel Vestergaard Frandsen életmentő szívószála. A 3 dollárért kapható, nagyjából egy éven át használható LifeStraw azokon segítene, akik nem jutnak egészséges vízhez. A (hétköznapi szívószálhoz képest kissé vastag) műanyag csövön át tavakból, folyókból lehet inni. A textil- és az aktív szenes szűrő, valamint a halogéngyantás fertőtlenítő elegendő a hasmenés, a dizentéria, a tífusz és a kolera kórokozóinak távol tartásához, a fonalféreg elleni védelmen még dolgoznak. Vestergaard Frandsen, aki Afrikában töltött évek után vette át apja textilgyárát, akkor váltott termékszerkezetet, amikor az olcsó kínai textíliák aláásták a hagyományos skandináv termékek piacát. Gyárának exportslágere azóta a PermaNet, a moszkitóirtó vegyszerrel átitatott, mégis többször mosható, akár négy évig használható szúnyogháló. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az ilyen, egyszerű védőeszközök is szerepet játszottak abban, hogy csökken a gyermekhalálozás Fekete-Afrikában. A szegényeknek dizájnolt termékek egy része a fejlett országok tervezőinek köszönhető, de helyi ötletek is akadnak. Ezek egyik jó példája a nigériai Mohammed Bah Abba műve, a fazekas hűtő, amelynek működési elve a jó öreg csikóbőrös kulacséra hajaz. Egy kisebb cserépedényt egy nagyobba helyeznek, a kettő közé nedves homokot töltenek. Ahogy a víz párolog, hűti a belső edény tartalmát. Bármilyen egyszerű is ez az 1995-ben tervezett szerkezet, pénzben mérhető haszna van. Az eladásra szánt paradicsom például nem romlik meg néhány nap alatt, hanem három hétig piacképes marad. Bár kis összegekről van szó, jó befektetésnek mondhatóak a harmadik világ igényeihez-lehetőségeihez passzított egyszerű, de hatékony termelőeszközök. A San Franciscó-i KickStart International csípőből kezelhető - magyarán kizárólag emberi erővel üzemeltetett - „pénzcsináló öntözőszivattyúja” (MoneyMaker Hip Pump) 34 dollárba kerül. Kenyai, mali vagy tanzániai földműveseknek ez komoly beruházás, de átlagosan már az első aratás után háromszorosan visszatérül. A gépesített Nyugaton időnként az idejétmúlt kulimunka konzerválásaként ítélik el az efféle primitív szerkezeteket - panaszolta a már idézett Paul Polak, egy másik - bambuszból gyártott, taposómalomként működtethető - öntözőgép forgalmazója, amikor a kiállítás kapcsán a Wall Street Journalnek nyilatkozott. Szerinte viszont egyelőre nincs szükség drága, netán csak segélyekből beszerezhető technológiára ott, ahol öt dollárcentnyi órabérért keresnek munkát az emberek. Hasonló megfontolásból készül Ghanába a New York-i Columbia egyetem két kutatója: azért, hogy meghonosítsák Afrikában a helyben gyártható, olcsó bambuszbiciklit.